Gondolatok

Na végre...

Kerékpározni jó. Ez általában igaz.

Épül acélos testünk, a harmatos lelkünk. Cirógató tavaszi napfény, friss levegő, zöldellő természet, madárfütty...

Néha nem olyan jó. Általában ez is igaz.

Szenved a nyamvadt testünk, a setét lelkünk. Döglesztő kánikula, kipufogógázzal telt nehéz levegő, olvadt aszfalt, oszlásnak indult borztetem az útmenti árokban, leszorítósdit játszó bunkó autósok...

De minden relatív.

Sóvárogva nézünk ki télen a jégvirágos ablakon és milyen szívesen döglődnénk ismét a sercegő aszfalton. Mit nekünk ilyenkor a madárfütty, zöldellő természet. Azért nem vagyunk olyan telhetetlenek, csak hadd mehessünk már egyet...

Végre eljött a mi időnk egy kis tavaszi avarzörgetésre, aszfaltsurrogtatásra!

Tóni